Francine Rivers - Hang a szélben

Sziasztok!
A Harmat kiadó jóvoltából elolvashattam Francine Rivers: Az oroszlán jele trilógiájának első kötetét, a Hang a szélben-t. A lentiekben a könyvről szóló értékelésemet olvashatjátok:

Eredeti cím: A Voice in the Wind

Kiadó: Harmat
Oldalszám: 580
Sorozat:  (1/3)

Fülszöveg:

A római csapatok Titus vezetésével szinte a földdel teszik egyenlővé Dávid és Salamon egykor virágzó székhelyét, Jeruzsálemet. A szörnyű pusztítást követően a zsidó származású Hadassa Rómába kerül, hogy Julia Valerianus rabszolgájaként élje mindennapjait. Szeretetével és gyönyörű meséivel azonban nemcsak úrnője szívét nyeri meg, hanem annak bátyját, Marcust is teljesen elkápráztatja. A lány viszont különös titkot rejteget, amely akár az életébe is kerülhet: a birodalom alapjait fenyegető új vallás, a kereszténység híve…
Francine Rivers történelmi regénysorozatának első kötetében ezúttal az I. század viharos és kegyetlen időszakába kalauzolja olvasóit. A nagy lélegzetvételű műben az ifjú arisztokrata iránt érzett szerelme és az Istenbe vetett hite között őrlődő rabszolgalány történetén keresztül követhetjük végig Róma hanyatlását.
A történet Kr. u. 70-ben kezdődik Jeruzsálemben, amikor is Titus, Vespasianus császár fia lerombolja a jeruzsálemi szent templomot. Igazán rémisztő volt olvasni a véres részleteket az ostromról és a pusztításról. Érezhető, hogy az írónő valóban sokat kutakodhatott, hogy valós képet fessen le a kor eseményeiről.
Első főszereplőnk, akit megismerhetünk az események forgatagában, Hadassa, egy fiatal zsidó lány, akinek az apját Jézus feltámasztotta a halálból (apja történetét egyébként az evangéliumokban is olvashatjuk, ezért felmerült bennem a kérdés már rögtön a könyv elején, hogy vajon, amit olvasni fogok a hátralévő oldalakon, mind igazság, vagy már csak az írónő fantáziája, ami akár igazság is lehetne? Néha reméltem, hogy az, néha pedig nem, ezt mindenkinek szíve joga eldönteni, mégis nagyon valóságos problémákkal foglalkozik a könyv, de erről később...). Ahogy a fülszöveg is írja, Hadassa a Valerianus családhoz kerül, és megismerhetjük történetünk majdnem összes főszereplőjét.
Azonban a cselekmény egész végig két szálon fut: Hadassa és a Valerianus család, illetve Atretes, a germán törzsfőnök, akiből gladiátort csinálnak.

Szereplők:
Julia Valerianus

Julia egy összetett személyiség: szabadságra vágyik, és úgy érzi, bekorlátozzák, előrehaladottabb koránál, a maga ura szeretne lenni, saját döntéseket hozni az életét illetően, nem pedig engedelmeskedni másoknak, akik döntenek felőle. Ennek következtében pedig lázad. Szülei sajnos, és később bátyja is rosszul kezelik, nem értik meg teljesen, és szeretetük jeleként meg akarják óvni őt, ám ezzel még inkább lázadóbbá változik. Julia a könyv elején egy szerethető karakter, aki vágyik a körülötte lévő világ megismerésére, felfedezésére, és teljes odaadással szereti bátyját.  Azonban, ahogy halad előre a történet, a kedves, befolyásolható Julia rossz útra tér, bármivel is próbálnának neki segíteni, hogy belássa hibáit, nem sikerül.
Még mikor megismertem a kedves Juliát, hamar megszerettem és láttam, hogy mivé válhat ez az ifjú hölgy, ám ahogy a szüleivel és Hadassával együtt végigkísértem élete pályáját, egyre inkább szomorúbb lettem miatta, amiért nem látta meg az igazságot és elvakította a kicsapongó élet.

Marcus Valerianus

Markus a nagyvilági fiatalember, aki a saját feje után megy, keresi az élvezeteket, és nem hallgat szüleire, akik jót akarnak neki. Kicsapongó életvitele ellenére szerettem Markus-t, nem igazán tudom, hogy miért, egyszerűen a szívemhez nőtt. Érdekes volt felfedezni benne azt a kettősséget, ami sok mai kortársunkat is jellemzi. Míg észreveszi, hogy mások micsoda szörnyű, erkölcstelen életet élnek, és hangot is adnak nemtetszésüknek, addig saját magát nem látja ennyire objektíven. Jó volt látni, hogy a könyv hosszú oldalain keresztül Markus szépen lassan elkezdett formálódni, és kezdte felismerni a körülötte történő borzalmakat. Remélem, ez folytatódik a következő kötetekben.

Atretes

Atretes az ifjú törzsfőnök, akit Rómába visznek és gladiátorként kell élnie, miközben másokat öl, hogy ő életben maradhasson. Atretes belső világáról nem igazán sokat tudunk meg, a könyv viszonylag keveset foglalkozik vele a többiekhez képest. Ugyan elég sokszor izgultam, vajon milyen sorsa lesz Atretes-nek, mégsem került igazán közel hozzám, kicsit távol éreztem őt magamtól, de lehet azért is, mert ő volt talán az egyik legvadabb karakter, és mert nem igazán szeretem a vérontást sem... nem tudom.

Hadassa

Hadassa, a könyv igazi főszereplője, már ha lehet ilyet mondani. Ő volt az a szereplő, akit a leginkább közel éreztem magamhoz. Egy teljesen hétköznapi keresztény lány, feltéve, ha el tudunk vonatkoztatni attól a ténytől, hogy az első századi Rómában él rabszolgaként, elveszítve családját. A vele foglalkozó részeket szerettem a leginkább, a gondolatait, ahogy beleláthattunk lénye legmélyebb zugaiba, vívódásaiba és belső harcaiba. Igazán valóságos problémákkal küszködött, és ez megragadott, hiszen keresztényként nem az a legnagyobb problémánk, hogy hogyan adjuk át az örömhírt azoknak, akik még nem ismerik, de látszólag mindenük megvan és nem látják szükségét a megváltásnak? Az a félelem, ami Hadassában ott volt, ma is érezhetően megfeszül a legtöbb átlagos keresztény életében, legalábbis ahogy én látom. Vajon merünk kilépni az árnyékból, nem félve a veszélytől, a gúnyolódásoktól, és megvallani hitünket, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, aki feltámadt a halálból?

Összességében egy nagyszerű könyvet kaptunk Francine Revers-től, tele izgalommal, intrikával (most mondjátok meg milyen szavakat használok... mint egy rossz tv reklám), némi romantikával és pár véres jelenettel is. Egy biztos: ez a könyv nem unalmas és szinte olvastatja magát. Rosszat nem igazán tudok róla mondani, bár néha már sok volt a vérengzés, de ez nem az írónő hibája, hanem a kor sajátossága, az meg az én hibám, hogy nem vagyok oda a vérért, mint a "római csőcselék".  Mindenesetre bátran tudom ajánlani mindenkinek ezt a könyvet!

Értékelés: